Móricz Zsigmond regény- és novella-költészetének egyik oldala a magyar faji jellemet és a magyar népi életet főként hibáiban tükrözteti, éreztetvén és hangoztatván, hogy ezeket a hibákat ki kell küszöbölnünk. A költői életábrázolásnak ezt az egyoldalúságát...
Móricz Zsigmond regény- és novella-költészetének egyik oldala a magyar faji jellemet és a magyar népi életet főként hibáiban tükrözteti, éreztetvén és hangoztatván, hogy ezeket a hibákat ki kell küszöbölnünk. A költői életábrázolásnak ezt az egyoldalúságát szükséges és szerencsés módon ellensúlyozzák szerzőnk azon munkái, melyek közé a mostani kis gyűjtemény darabjai is tartoznak. Ezek meggyőznek bennünket arról, hogy faji és történeti életünknek nemcsak hibái vannak, hanem erényei is, s hogy a magyar író erkölcsi álláspontjának nemcsak a bíró szigorúságában, hanem a testvéri szeretetben is kell gyökereznie. Móricz Zsigmond erkölcsi álláspontjának kérdése sok vitára adott és ad még ma is alkalmat. Ezért szóltunk róla bővebben. Tulajdonképpeni költői, azaz művészi jellemvonásai mintegy vitán felül állnak, s mindenki elismeri azokat kiváló írói értékeknek. Ilyen különösen ember-megfigyelő, ember-ábrázoló tehetsége és gyökeres magyarságú, pompás zamatú beszédmódja, melyet ,,földszagú"-nak is szoktak nevezni. Móricz Zsigmond egész egyéniségén rajta van a református magyar faj méhéből való származás bélyege. (Zsigmond Ferenc)
Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, 1942. szeptember 5.)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban, majd 1887-90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel.Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.1900 októberében Budapestre költözött. 1903-ban az Újság című lapnál dolgozott újságíróként egészen 1909-ig.
Az I. Világháború alatt haditudósító volt, majd a háború utáni kormány ideje alatt a Vörösmarty Akadémia elnöke volt. Ennek bukása után színdarabjait nem játszották a Nemzeti Színházban és munkáit csak a Nyugat és az Est című folyóiratokban publikálták.
1929 végére a Nyugat című folyóirat prózai szerkesztője lett. 1905-ben feleségül vette Holics Eugénia tanítónőt (Jankát), aki depressziós hajlamai miatt 1925-ben öngyilkos lett.
Ebből a házasságból három lánya és egy fia született, aki azonban nem maradt életben.
1926-ban újra megnősült, ezúttal Simonyi Máriát vette nőül, majd 1937-ben elvált tőle. 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével (1916-1971) aki fogadott lánya lett. Róla mintázta Árvácskát az azonos című regényében.
Csibe gyerekkori történeteiből 28 novellát írt, majd, mint később Móricz Zsigmond naplójából kiderült a lány nemcsak fogadott lánya, de szerelme és szeretője is volt. 1942-ben halt meg agyvérzésben.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.