kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![A. N. Whitehead - The Modern Tradition [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/40/4838040.jpg "A. N. Whitehead - The Modern Tradition [antikvár]")
The Modern Tradition [antikvár]
A. N. Whitehead, Alain Robbe-Grillet, Albert Camus, André Gide, André Malraux, Arthur Schopenhauer, C. G. Jung, Charles Baudelaire, Charles Darwin, D. H. Lawrence, Dylan Thomas, F. T. Marinetti, Friedrich Nietzsche, Friedrich Schlegel, G. W. F. Hegel, George Eliot, Gustave Flaubert, Hart Crane, Henry Adams, Henry James, Honoré de Balzac, Immanuel Kant, James Joyce, Jean-Jacques Rousseau, Jean-Paul Sartre, Johann Wolfgang von Goethe, John Dewey, John Keats, Leo Tolstoy, Matthew Arnold, Max Ernst, Oscar Wilde, Paul Claudel, Paul Valéry, Rainer Maria Rilke, Richard Wagner, Sergei Eisenstein, Sigmund Freud, T. S. Eliot, Theodore Dreiser, Thomas Mann, Victor Hugo, Virginia Woolf, W. B. Yeats, Walter Pater, Wassily Kandinsky, Werner Heisenberg, William Blake, William James
PREFACE
We have grown accustomed to speak offhandedly of "modern literature," of the "modern temper," and even of "the modern," but until recently we have not made much effort to analyze the meaning of this term that we find so useful. We have postponed the task of defining it for the same reason we feel it to be important—it refers to something intimate and elusive, not objective and easily analyzed. The modern is not like the reassuring landscape of the past, open and invadable everywhere. It is at once more immediate and more obscure:...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
12000 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
PREFACE
We have grown accustomed to speak offhandedly of "modern literature," of the "modern temper," and even of "the modern," but until recently we have not made much effort to analyze the meaning of this term that we find so useful. We have postponed the task of defining it for the same reason we feel it to be important—it refers to something intimate and elusive, not objective and easily analyzed. The modern is not like the reassuring landscape of the past, open and invadable everywhere. It is at once more immediate and more obscure: a blur of book titles, a mood of impatience with anachronisms, a diffuse feeling of difference. Or it is a voice to which we intuitively respond, a language that gives new valences to words long enrolled in the dictionary, including "modern" itself.
Intellectual and cultural historians and historians of art seem to have been more inquisitive in this respect than students of modern literature. Criticism has certainly not neglected the literature of the twentieth century, but most of the comprehensive studies have not been very analytic, and most of the analytic studies have not been very comprehensive. The last volume of the Oxford History of English Literature, an extreme example, makes no attempt at general definition—indeed, offers no broad consideration of the period at all—but consists of separate essays on Eight Modern Writers. Yet it is clear that "modern" amounts to more than a chronological description. The term designates a distinctive kind of imagination—themes and forms, conditions and modes of creation, that are interrelated and comprise an imaginative whole. One characteristic of works we call modern is that they positively insist on a general frame of reference within and beyond themselves. They claim modernity; they profess modernism. That is what we vaguely acknowledge when we invoke the word to describe them. However difficult to objectify, therefore, the modern awaits definition, and there is reason to think that the study of modern literature will increasingly become a study of the modern in general. Criticism is growing bolder in method and more philosophic in purpose, responding to the breadth of intention that we perceive in modern writing.
Termékadatok
Cím: The Modern Tradition [antikvár]
Szerző:
A. N. Whitehead
,
Alain Robbe-Grillet
,
Albert Camus
,
André Gide
,
André Malraux
,
Arthur Schopenhauer
,
C. G. Jung
,
Charles Baudelaire
,
Charles Darwin
,
D. H. Lawrence
,
Dylan Thomas
,
F. T. Marinetti
,
Friedrich Nietzsche
,
Friedrich Schlegel
,
G. W. F. Hegel
,
George Eliot
,
Gustave Flaubert
,
Hart Crane
,
Henry Adams
,
Henry James
,
Honoré de Balzac
,
Immanuel Kant
,
James Joyce
,
Jean-Jacques Rousseau
,
Jean-Paul Sartre
,
Johann Wolfgang von Goethe
,
John Dewey
,
John Keats
,
Leo Tolstoy
,
Matthew Arnold
,
Max Ernst
,
Oscar Wilde
,
Paul Claudel
,
Paul Valéry
,
Rainer Maria Rilke
,
Richard Wagner
,
Sergei Eisenstein
,
Sigmund Freud
,
T. S. Eliot
,
Theodore Dreiser
,
Thomas Mann
,
Victor Hugo
,
Virginia Woolf
,
W. B. Yeats
,
Walter Pater
,
Wassily Kandinsky
,
Werner Heisenberg
,
William Blake
William James
Kiadó: Oxford University Press
Kötés: Vászon
Méret: 170 mm x 240 mm
Albert Camus (1913−1960) a huszadik század egyik legnagyobb hatású írója. 1942-ben jelent meg Az idegen című regénye, mely ismert íróvá és az egzisztencializmus egyik vezéralakjává tette. 1957-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Gustave Flaubert francia író, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere.
Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills) (Dublin, 1854. október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró.
Oscar Wilde 1854. október 16-án dublini értelmiségi családban született. Édesapja, William Wilde fül-orr-gégész szakorvosként dolgozott, édesanyja pedig Speranza álnéven forradalmi hangvételű költeményeket írogatott. Így az ifjú Oscar már egészen fiatalon „megfertőződött” az irodalom szeretetével.
A gyenge fizikumú, érzékeny fiú kitűnő neveltetésben részesült. Az enniskilleni bentlakásos iskola elvégzése után a dublini Trinity College-ban irodalmat, majd klasszika filológiát hallgatott. Egy 95 fontos ösztöndíj elnyerését követően útja Oxfordba vezetett.
Az írásból élő különc, de kétségtelenül zseniális képességekkel rendelkező Oscar Wilde az 1870-es, 80-as években érte el legnagyobb sikereit. A Newdigate-díjjal kitüntetett Wilde-t a viktoriánus Anglia legprovokatívabb írójaként tartották számon.
Az időközben megnősült és gyermekeket nemzett Oscar Wilde élete az ifjú Alfred Dougles megismerését követően siklott félre. Az elismert író a családját elhanyagolva egyre több időt töltött a pályakezdő irodalmárral. Kettejük között kialakult homoszexuális kapcsolat azonban sem a feleségnek, sem pedig az ifjú apjának nem tetszett: Constance Lloyd elvált Wilde-tól, Lord Dougles, Quennsberry ura pedig fajtalankodás vádjával bíróság elé citálta. Wilde elvesztette a pert, büntetésképpen két év letöltendő fegyházra, továbbá kényszermunkára ítélték.
A börtönévek alatt komoly fülbajt szerzett Wilde 1897-ben, szabadulása után, az őt ért állandó támadások, zaklatások elől, - egy jobb élet reményében -, Párizsba menekült, ahol Sebastian Melmoth álnéven teljes szegénységben és elszigeteltségben élt.
Annak ellenére, hogy Wilde vagyontalan volt, a Hotel d' Alsace tulajdonosának jóvoltából életének utolsó hónapjait a szálloda egyik legszebb szobájában tölthette el. Az anyagi helyzetéhez képest kitűnő ellátásban részesült író azonban halálának pillanatáig nem tudott megbékélni szobájának színével. „Vagy a tapéta megy, vagy én!” - fenyegetőzött a botrányos életű zseni.
A valószínűleg agyhártya-gyulladásban, 46 éves korában (1900. november 30-án) elhunyt írót, csekély számú barátja kíséretében, Párizs legnagyobb temetőjében, a Pére Lachaise-ban helyezték végső nyugalomra.
Oscar Wilde 1854. október 16-án dublini értelmiségi családban született. Édesapja, William Wilde fül-orr-gégész szakorvosként dolgozott, édesanyja pedig Speranza álnéven forradalmi hangvételű költeményeket írogatott. Így az ifjú Oscar már egészen fiatalon „megfertőződött” az irodalom szeretetével.
A gyenge fizikumú, érzékeny fiú kitűnő neveltetésben részesült. Az enniskilleni bentlakásos iskola elvégzése után a dublini Trinity College-ban irodalmat, majd klasszika filológiát hallgatott. Egy 95 fontos ösztöndíj elnyerését követően útja Oxfordba vezetett.
Az írásból élő különc, de kétségtelenül zseniális képességekkel rendelkező Oscar Wilde az 1870-es, 80-as években érte el legnagyobb sikereit. A Newdigate-díjjal kitüntetett Wilde-t a viktoriánus Anglia legprovokatívabb írójaként tartották számon.
Az időközben megnősült és gyermekeket nemzett Oscar Wilde élete az ifjú Alfred Dougles megismerését követően siklott félre. Az elismert író a családját elhanyagolva egyre több időt töltött a pályakezdő irodalmárral. Kettejük között kialakult homoszexuális kapcsolat azonban sem a feleségnek, sem pedig az ifjú apjának nem tetszett: Constance Lloyd elvált Wilde-tól, Lord Dougles, Quennsberry ura pedig fajtalankodás vádjával bíróság elé citálta. Wilde elvesztette a pert, büntetésképpen két év letöltendő fegyházra, továbbá kényszermunkára ítélték.
A börtönévek alatt komoly fülbajt szerzett Wilde 1897-ben, szabadulása után, az őt ért állandó támadások, zaklatások elől, - egy jobb élet reményében -, Párizsba menekült, ahol Sebastian Melmoth álnéven teljes szegénységben és elszigeteltségben élt.
Annak ellenére, hogy Wilde vagyontalan volt, a Hotel d' Alsace tulajdonosának jóvoltából életének utolsó hónapjait a szálloda egyik legszebb szobájában tölthette el. Az anyagi helyzetéhez képest kitűnő ellátásban részesült író azonban halálának pillanatáig nem tudott megbékélni szobájának színével. „Vagy a tapéta megy, vagy én!” - fenyegetőzött a botrányos életű zseni.
A valószínűleg agyhártya-gyulladásban, 46 éves korában (1900. november 30-án) elhunyt írót, csekély számú barátja kíséretében, Párizs legnagyobb temetőjében, a Pére Lachaise-ban helyezték végső nyugalomra.
Thomas Mann (1875. június 6. – 1955. augusztus 12.) német író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista, Nobel-díj nyertes (1929), a XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette.
Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette.
Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............