kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Abraham a Santa Clara - A német irodalom kincsesháza [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/122/3480122.jpg "Abraham a Santa Clara - A német irodalom kincsesháza [antikvár]")
A német irodalom kincsesháza [antikvár]
Abraham a Santa Clara, Adalbert Stifter, Albrecht Dürer, Andreas Gryphius, Angelus Silesius, Annette von Droste Hülshoff, Arthur Schopenhauer, Christian Friedrich Daniel Schubart, Christoph Martin Wieland, Clemens Brentano, Conrad Ferdinand Meyer, Detlev von Liliencron, Dietmar von Aist, E. T. A. Hoffman, Eckhart Mester, Edda Völuspa, Eduard Mörike, Ernst Moritz Arndt, Ewald Christian von Kleist, Franz Grillparzer, Friedrich Gottlieb Klopstock, Friedrich Hölderlin, Friedrich Nietzsche, Friedrich von Schiller, Friedrich von Schlegel, Gorch Fock, Gottfried August Bürger, Gottfried Benjamin Hancke, Gottfried Keller, Gottfried von Strassburg, Gotthold Ephraim Lessing, Grimm testvérek, Hartmann von Aue, Heinrich Heine, Heinrich Lersch, Heinrich Suso, Heinrich von Kleist, Hrabanus Maurus Magnentius, Hugo von Hoffmannsthal, Immanuel Kant, Jakob Böhme, Jakob Christoffel von Grimmelshausen, Jakob Regnart, Jean Paul, Johann Christian Günther, Johann Gottfried von Herder, Johann Gottlieb Fichte, Johann Joachim Winckelmann, Johann Peter Hebel, Johann Tauler, Johann Wolfgang Goethe, Johannes Hadlaub, Josef von Eichendorf, Karl Spitteler, Leopold von Ranke, Ludwig Achim von Arnim, Ludwig Heinrich Christoph Hölty, Ludwig Tieck, Ludwig Uhland, Martin Luther, Martin Opitz von Boberfeld, Matthias Claudius, Mechtild von Magdeburg, Moritz Hartmann, Nikolaus Lenau, Notker Balbulus, Novalis, Otto Ludwig, Otto von Bismarck, Paul Ernst, Paul Fleming, Paul Gerhardt, Rainer Maria Rilke, Regiomontanus, Reimar von Hagenau, Richard Dehmel, Richard Wagner, Salomon Geßner, Simon Dach, Stefan George, Szavojai Jenő herceg, Theobald Hock, Theodor Fontane, Theodor Mommsen, Theodor Storm, Ulrich von Hutten, Walter Flex, Walther von Der Vogelweide, Wolfram von Eschenbach
Az antológiák körülbelül egyidősek az irodalommal. Az emberi szellem határos s ha tájékozódni akar a végtelen változatosságú világban, kénytelen kiválogatni, értékelni, a maga szempontjai szerint rendezni a jelenségeket; az irodalom alkotásait is. Az értékelés és rendezés szempontjai sokszor századokig változatlanok, máskor szinte évtizedenkint változnak. A könyvtár, az iskola, a céh, a szellemi hagyományt őrző s továbbörökítő intézmények mind az állandóságot, a megszokottat, az idő próbáját...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1840 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Az antológiák körülbelül egyidősek az irodalommal. Az emberi szellem határos s ha tájékozódni akar a végtelen változatosságú világban, kénytelen kiválogatni, értékelni, a maga szempontjai szerint rendezni a jelenségeket; az irodalom alkotásait is. Az értékelés és rendezés szempontjai sokszor századokig változatlanok, máskor szinte évtizedenkint változnak. A könyvtár, az iskola, a céh, a szellemi hagyományt őrző s továbbörökítő intézmények mind az állandóságot, a megszokottat, az idő próbáját megállott értékeket védik; azt foglalják a szokásrend által igazolt gyűjteményeikbe, amit a mindenkori irodalmilag művelt embernek tudnia kell. De az ízlés, a múlttal s a jövővel szemben táplált igény egyre más alakot ölt, új nemzedékek új vágyai, jelentős vezéregyéniségek szeszélye vagy akarata, a friss ingerekre vágyó emberi természet örök nyugtalansága kérdésessé, ki nem elégítővé teszi a meglévőt, új értékrendet állít fel s új áttekintést keres. A jelen így vizsgáztatja újra meg újra ámultát s így vizsgázik maga is a jövendő nemzedékek előtt. Hogy mit válogatunk össze, egyformán függ a rendelkezésre álló anyagtól s a magunk ízlésétől.
Rend és oldódás, hagyomány és újítás, birtokló nyugalom s felfedező kalandvágy erőjátékában alakul mindenütt a szellemi, művészi, irodalmi hagyomány sorsa. Ez ellentétes erők feszültsége azonban talán sehol sem olyan nagy, mint a német műveltség területén. Német jellegről még egyáltalán nem beszélhetünk, mert egyelőre alakulóban van; valamikor egyszer még meg kell születnie, hogy mindenki láthassa s hogy becsülettel állhasson meg önmaga előtt. Nietzsche e szavait szívesen emlegetik azok, akik a német szellem legmélyebb s legjellegzetesebb vonását a nyugtalan, kielégülést nem lelő, a tiszta formák összhangját nem ismerő elvágyódásban, az örökös újrakezdésben vélik felismerni. A német a vándorlás népe: ez a gyakran idézett hasonlat, ha felületes is, jól utal a német művelődés egy lényeges tulajdonságára. Kevés népe van a földnek, amely előtt annyiszor vált kérdésessé létének értelme, múltjának értékrendje, jövőjének célja, mint a világnézeti küzdelem, az önmagával való meghasonlás s a kínzó lelkiismeretvizsgálat e klasszikus népe előtt. Az említetthez hasonló, szellemes és hatásos párhuzamok persze csak a maguk határain belül érnek valamit, hasonlóan azokhoz a szabályokhoz, amelyeket a kivételek sokasága erősít...
Termékadatok
Cím: A német irodalom kincsesháza [antikvár]
Szerző:
Abraham a Santa Clara
,
Adalbert Stifter
,
Albrecht Dürer
,
Andreas Gryphius
,
Angelus Silesius
,
Annette von Droste Hülshoff
,
Arthur Schopenhauer
,
Christian Friedrich Daniel Schubart
,
Christoph Martin Wieland
,
Clemens Brentano
,
Conrad Ferdinand Meyer
,
Detlev von Liliencron
,
Dietmar von Aist
,
E. T. A. Hoffman
,
Eckhart Mester
,
Edda Völuspa
,
Eduard Mörike
,
Ernst Moritz Arndt
,
Ewald Christian von Kleist
,
Franz Grillparzer
,
Friedrich Gottlieb Klopstock
,
Friedrich Hölderlin
,
Friedrich Nietzsche
,
Friedrich von Schiller
,
Friedrich von Schlegel
,
Gorch Fock
,
Gottfried August Bürger
,
Gottfried Benjamin Hancke
,
Gottfried Keller
,
Gottfried von Strassburg
,
Gotthold Ephraim Lessing
,
Grimm testvérek
,
Hartmann von Aue
,
Heinrich Heine
,
Heinrich Lersch
,
Heinrich Suso
,
Heinrich von Kleist
,
Hrabanus Maurus Magnentius
,
Hugo von Hoffmannsthal
,
Immanuel Kant
,
Jakob Böhme
,
Jakob Christoffel von Grimmelshausen
,
Jakob Regnart
,
Jean Paul
,
Johann Christian Günther
,
Johann Gottfried von Herder
,
Johann Gottlieb Fichte
,
Johann Joachim Winckelmann
,
Johann Peter Hebel
,
Johann Tauler
,
Johann Wolfgang Goethe
,
Johannes Hadlaub
,
Josef von Eichendorf
,
Karl Spitteler
,
Leopold von Ranke
,
Ludwig Achim von Arnim
,
Ludwig Heinrich Christoph Hölty
,
Ludwig Tieck
,
Ludwig Uhland
,
Martin Luther
,
Martin Opitz von Boberfeld
,
Matthias Claudius
,
Mechtild von Magdeburg
,
Moritz Hartmann
,
Nikolaus Lenau
,
Notker Balbulus
,
Novalis
,
Otto Ludwig
,
Otto von Bismarck
,
Paul Ernst
,
Paul Fleming
,
Paul Gerhardt
,
Rainer Maria Rilke
,
Regiomontanus
,
Reimar von Hagenau
,
Richard Dehmel
,
Richard Wagner
,
Salomon Geßner
,
Simon Dach
,
Stefan George
,
Szavojai Jenő herceg
,
Theobald Hock
,
Theodor Fontane
,
Theodor Mommsen
,
Theodor Storm
,
Ulrich von Hutten
,
Walter Flex
,
Walther von Der Vogelweide
Wolfram von Eschenbach
Kiadó: Athenaeum Kiadása
Kötés: Könyvkötői kötés
Méret: 150 mm x 230 mm
A költőfejedelem 1749-ben, frankfurti polgárcsaládban született Johann Wolfgang von Goethe, a német felvilágosodás és kora romantika írófejedelme. Jelentőségét a német és a világirodalomban Voltaire-éhez lehet csak mérni. Az irodalom minden műnemében maradandót alkotott, s jelentősek tudományos munkái is. Írt értekezéseket, jelentős a levelezése is. Önéletrajza a memoárirodalom egyik legszebb emléke. Minden iránt érdeklődő, a világ minden megnyilvánulására figyelő ember volt, az ész, a szellem megszállottja, a tudás, a megismerés fanatikusa.
Politikai, diplomáciai tevékenységeit a weimari herceg titkos tanácsosaként végezte.Nagy hatást tett rá Herder, és a Sturm und Drang mozgalomban is jelentős szerepet vállalt.
Irodalmi tevékenysége Irodalmi pályáját lírai kötetekkel (Anette, 1767; Új dalok, 1769) és drámai művekkel (Prométheusz, 1772; Götz von Berlichingen, 1773) kezdte.
Életének és művészetének meghatározó élménye a szerelem, pontosabban szerelmei. Korai Goethe Goethe költészetének első darabja (Friderika-dalok, 1767–69), regényének (Werther szenvedései, 1774), versciklusának (Római elégiák, 1788–90) és kései lírájának (Marienbadi elégia, 1823) a szerelem az ihletője. Ifjúkori nagy szerelme a wetzlari intéző lánya, Lotte volt, később egy nála idősebb asszonyba, Stein bárónéba volt szerelmes. Feleségével, Christiane Vulpiussal 1788-ban ismerkedett meg, de csak gyermekük 17 éves korában, 1806-ban vette feleségül. A szerelem fontos téma élete fő művében, az 1808-ban megjelent a Faustban is.
Másik élménye, mely szintén hatott művészetére, gondolkodására, az utazás. Több országban is megfordult, legnagyobb hatást itáliai utazása, az ókori Róma emlékeinek látványa tette rá.
Nagy híve volt a francia felvilágosodásnak, az antikvitást pedig rajongásig tisztelte. Keserű kijózanodás volt számára a francia forradalom és a francia–német háborúk; bár maga is részt vett a franciák elleni valmy-i csatában, főként háborús élményeinek hatására, elfordult a politikától.
Barátsága Schillerrel 1794-ben ismerkedett meg Schillerrel, mély barátságuk emlékét Weimar főterén szoborkettősük őrzi. Közös munkájuk nyomán született meg a német klasszika (Xéniák, 1796).
Esztétikai munkáikban foglalkoztak a műfajok, műfajcsoportok kérdéseivel, a művészi formák, az ízlés és esztétikum problémáival. Programjuk kulcsszavai a nevelés és fejlődés. Nézeteik nem mindenben egyeztek, de erőteljes rousseau-ista, kantiánus hatások jellemzik munkáikat. Esztétikájuk értékrendjét az antikvitás és a klasszicizmus értékei határozzák meg.
Barátja halála (1805) megrendítette, nem sokkal később súlyosan megbetegedett, fokozatosan visszavonult a közélettől, Weimarban élt. Művészetében is irányváltás figyelhető meg, egyre inkább a filozofikus és életrajzi művek, gyűjteményes munkák jellemzik: Vonzások és választások (1809), Utazás Itáliában (1816–17), Költészet és valóság (1811–33), Nyugat-keleti Diván (összegyűjtött versek, 1819) és a Faust második része (1823–32). Életének ebben a szakaszában háza szinte zarándokhellyé vált, sokan látogatták, mégis magányossá vált, hisz szellemi társait elvesztette. 1832 márciusában halt meg.
Politikai, diplomáciai tevékenységeit a weimari herceg titkos tanácsosaként végezte.Nagy hatást tett rá Herder, és a Sturm und Drang mozgalomban is jelentős szerepet vállalt.
Irodalmi tevékenysége Irodalmi pályáját lírai kötetekkel (Anette, 1767; Új dalok, 1769) és drámai művekkel (Prométheusz, 1772; Götz von Berlichingen, 1773) kezdte.
Életének és művészetének meghatározó élménye a szerelem, pontosabban szerelmei. Korai Goethe Goethe költészetének első darabja (Friderika-dalok, 1767–69), regényének (Werther szenvedései, 1774), versciklusának (Római elégiák, 1788–90) és kései lírájának (Marienbadi elégia, 1823) a szerelem az ihletője. Ifjúkori nagy szerelme a wetzlari intéző lánya, Lotte volt, később egy nála idősebb asszonyba, Stein bárónéba volt szerelmes. Feleségével, Christiane Vulpiussal 1788-ban ismerkedett meg, de csak gyermekük 17 éves korában, 1806-ban vette feleségül. A szerelem fontos téma élete fő művében, az 1808-ban megjelent a Faustban is.
Másik élménye, mely szintén hatott művészetére, gondolkodására, az utazás. Több országban is megfordult, legnagyobb hatást itáliai utazása, az ókori Róma emlékeinek látványa tette rá.
Nagy híve volt a francia felvilágosodásnak, az antikvitást pedig rajongásig tisztelte. Keserű kijózanodás volt számára a francia forradalom és a francia–német háborúk; bár maga is részt vett a franciák elleni valmy-i csatában, főként háborús élményeinek hatására, elfordult a politikától.
Barátsága Schillerrel 1794-ben ismerkedett meg Schillerrel, mély barátságuk emlékét Weimar főterén szoborkettősük őrzi. Közös munkájuk nyomán született meg a német klasszika (Xéniák, 1796).
Esztétikai munkáikban foglalkoztak a műfajok, műfajcsoportok kérdéseivel, a művészi formák, az ízlés és esztétikum problémáival. Programjuk kulcsszavai a nevelés és fejlődés. Nézeteik nem mindenben egyeztek, de erőteljes rousseau-ista, kantiánus hatások jellemzik munkáikat. Esztétikájuk értékrendjét az antikvitás és a klasszicizmus értékei határozzák meg.
Barátja halála (1805) megrendítette, nem sokkal később súlyosan megbetegedett, fokozatosan visszavonult a közélettől, Weimarban élt. Művészetében is irányváltás figyelhető meg, egyre inkább a filozofikus és életrajzi művek, gyűjteményes munkák jellemzik: Vonzások és választások (1809), Utazás Itáliában (1816–17), Költészet és valóság (1811–33), Nyugat-keleti Diván (összegyűjtött versek, 1819) és a Faust második része (1823–32). Életének ebben a szakaszában háza szinte zarándokhellyé vált, sokan látogatták, mégis magányossá vált, hisz szellemi társait elvesztette. 1832 márciusában halt meg.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............