kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Alekszandr Szergejevics Puskin - Elbeszélések a világirodalomból [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/413/4350413.jpg "Alekszandr Szergejevics Puskin - Elbeszélések a világirodalomból [antikvár]")
Elbeszélések a világirodalomból [antikvár]
Alekszandr Szergejevics Puskin, Alekszandr Szergejevics Szerafimovics, Anatole France, Anton Pavlovics Csehov, Edgar Allan Poe, Edmondo De Amicis, Giovanni Verga, Gottfried Keller, Guy de Maupassant, Henrik Pontoppidan, Ivan Szergejevics Turgenyev, Jack London, Johann Wolfgang Goethe, Katherine Mansfield, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Luigi Pirandello, Makszim Gorkij, Mark Twain, Prosper Mérimée, Rudyard Kipling, Sinclair Lewis, Theodor Storm, Wladislaw Stanislaw Reymont
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
920 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Elbeszélések a világirodalomból [antikvár]
Szerző:
Alekszandr Szergejevics Puskin
,
Alekszandr Szergejevics Szerafimovics
,
Anatole France
,
Anton Pavlovics Csehov
,
Edgar Allan Poe
,
Edmondo De Amicis
,
Giovanni Verga
,
Gottfried Keller
,
Guy de Maupassant
,
Henrik Pontoppidan
,
Ivan Szergejevics Turgenyev
,
Jack London
,
Johann Wolfgang Goethe
,
Katherine Mansfield
,
Lev Nyikolajevics Tolsztoj
,
Luigi Pirandello
,
Makszim Gorkij
,
Mark Twain
,
Prosper Mérimée
,
Rudyard Kipling
,
Sinclair Lewis
,
Theodor Storm
Wladislaw Stanislaw Reymont
Kötés: Vászon
Méret: 150 mm x 200 mm
Anton Pavlovics Csehov (oroszul: Антон Павлович Чехов), (Taganrog, 1860. január 29. – Badenweiler, 1904. július 15.) orosz író, drámaíró, orvos. Puskin, Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, de a századforduló drámairodalmának egyik legnagyobb hatású alakja is egyben, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója.
Edgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.
Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban. Szülei halála után a richmondi John és Frances Allan nevelte, bár hivatalosan sosem fogadták örökbe. A Virginiai Egyetemen töltött egy év és a katonai pályára tett kísérlet után Poe és az Allan család eltávolodott egymástól. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete 1827-ben név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg.
Poe ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. Munkája miatt gyakran ingázott Baltimore, Philadelphia, Pennsylvania és New York között. 1835-ben feleségül vette unokatestvérét, az akkor 13 éves Virginia Eliza Clemmet. 1845 januárjában jelent meg A holló (The Raven) című verse, ami azonnali sikert aratott. 1847-ben felesége tuberkulózisban meghalt. Poe The Penn (később The Stylus) címen saját lap indítását tervezte, de még azelőtt meghalt, hogy az első szám megjelenhetett volna. Poe 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Halálának pontos oka még ma is ismeretlen. Többen gyanakodtak idült alkoholizmusra, agyrázkódásra, kolerára, kábítószerekre, szívrohamra, veszettségre, tuberkulózisra, de öngyilkosságra is.
Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. Több házban, amelyben élt, ma múzeum található.
Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban. Szülei halála után a richmondi John és Frances Allan nevelte, bár hivatalosan sosem fogadták örökbe. A Virginiai Egyetemen töltött egy év és a katonai pályára tett kísérlet után Poe és az Allan család eltávolodott egymástól. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete 1827-ben név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg.
Poe ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. Munkája miatt gyakran ingázott Baltimore, Philadelphia, Pennsylvania és New York között. 1835-ben feleségül vette unokatestvérét, az akkor 13 éves Virginia Eliza Clemmet. 1845 januárjában jelent meg A holló (The Raven) című verse, ami azonnali sikert aratott. 1847-ben felesége tuberkulózisban meghalt. Poe The Penn (később The Stylus) címen saját lap indítását tervezte, de még azelőtt meghalt, hogy az első szám megjelenhetett volna. Poe 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Halálának pontos oka még ma is ismeretlen. Többen gyanakodtak idült alkoholizmusra, agyrázkódásra, kolerára, kábítószerekre, szívrohamra, veszettségre, tuberkulózisra, de öngyilkosságra is.
Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. Több házban, amelyben élt, ma múzeum található.
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
A költőfejedelem 1749-ben, frankfurti polgárcsaládban született Johann Wolfgang von Goethe, a német felvilágosodás és kora romantika írófejedelme. Jelentőségét a német és a világirodalomban Voltaire-éhez lehet csak mérni. Az irodalom minden műnemében maradandót alkotott, s jelentősek tudományos munkái is. Írt értekezéseket, jelentős a levelezése is. Önéletrajza a memoárirodalom egyik legszebb emléke. Minden iránt érdeklődő, a világ minden megnyilvánulására figyelő ember volt, az ész, a szellem megszállottja, a tudás, a megismerés fanatikusa.
Politikai, diplomáciai tevékenységeit a weimari herceg titkos tanácsosaként végezte.Nagy hatást tett rá Herder, és a Sturm und Drang mozgalomban is jelentős szerepet vállalt.
Irodalmi tevékenysége Irodalmi pályáját lírai kötetekkel (Anette, 1767; Új dalok, 1769) és drámai művekkel (Prométheusz, 1772; Götz von Berlichingen, 1773) kezdte.
Életének és művészetének meghatározó élménye a szerelem, pontosabban szerelmei. Korai Goethe Goethe költészetének első darabja (Friderika-dalok, 1767–69), regényének (Werther szenvedései, 1774), versciklusának (Római elégiák, 1788–90) és kései lírájának (Marienbadi elégia, 1823) a szerelem az ihletője. Ifjúkori nagy szerelme a wetzlari intéző lánya, Lotte volt, később egy nála idősebb asszonyba, Stein bárónéba volt szerelmes. Feleségével, Christiane Vulpiussal 1788-ban ismerkedett meg, de csak gyermekük 17 éves korában, 1806-ban vette feleségül. A szerelem fontos téma élete fő művében, az 1808-ban megjelent a Faustban is.
Másik élménye, mely szintén hatott művészetére, gondolkodására, az utazás. Több országban is megfordult, legnagyobb hatást itáliai utazása, az ókori Róma emlékeinek látványa tette rá.
Nagy híve volt a francia felvilágosodásnak, az antikvitást pedig rajongásig tisztelte. Keserű kijózanodás volt számára a francia forradalom és a francia–német háborúk; bár maga is részt vett a franciák elleni valmy-i csatában, főként háborús élményeinek hatására, elfordult a politikától.
Barátsága Schillerrel 1794-ben ismerkedett meg Schillerrel, mély barátságuk emlékét Weimar főterén szoborkettősük őrzi. Közös munkájuk nyomán született meg a német klasszika (Xéniák, 1796).
Esztétikai munkáikban foglalkoztak a műfajok, műfajcsoportok kérdéseivel, a művészi formák, az ízlés és esztétikum problémáival. Programjuk kulcsszavai a nevelés és fejlődés. Nézeteik nem mindenben egyeztek, de erőteljes rousseau-ista, kantiánus hatások jellemzik munkáikat. Esztétikájuk értékrendjét az antikvitás és a klasszicizmus értékei határozzák meg.
Barátja halála (1805) megrendítette, nem sokkal később súlyosan megbetegedett, fokozatosan visszavonult a közélettől, Weimarban élt. Művészetében is irányváltás figyelhető meg, egyre inkább a filozofikus és életrajzi művek, gyűjteményes munkák jellemzik: Vonzások és választások (1809), Utazás Itáliában (1816–17), Költészet és valóság (1811–33), Nyugat-keleti Diván (összegyűjtött versek, 1819) és a Faust második része (1823–32). Életének ebben a szakaszában háza szinte zarándokhellyé vált, sokan látogatták, mégis magányossá vált, hisz szellemi társait elvesztette. 1832 márciusában halt meg.
Politikai, diplomáciai tevékenységeit a weimari herceg titkos tanácsosaként végezte.Nagy hatást tett rá Herder, és a Sturm und Drang mozgalomban is jelentős szerepet vállalt.
Irodalmi tevékenysége Irodalmi pályáját lírai kötetekkel (Anette, 1767; Új dalok, 1769) és drámai művekkel (Prométheusz, 1772; Götz von Berlichingen, 1773) kezdte.
Életének és művészetének meghatározó élménye a szerelem, pontosabban szerelmei. Korai Goethe Goethe költészetének első darabja (Friderika-dalok, 1767–69), regényének (Werther szenvedései, 1774), versciklusának (Római elégiák, 1788–90) és kései lírájának (Marienbadi elégia, 1823) a szerelem az ihletője. Ifjúkori nagy szerelme a wetzlari intéző lánya, Lotte volt, később egy nála idősebb asszonyba, Stein bárónéba volt szerelmes. Feleségével, Christiane Vulpiussal 1788-ban ismerkedett meg, de csak gyermekük 17 éves korában, 1806-ban vette feleségül. A szerelem fontos téma élete fő művében, az 1808-ban megjelent a Faustban is.
Másik élménye, mely szintén hatott művészetére, gondolkodására, az utazás. Több országban is megfordult, legnagyobb hatást itáliai utazása, az ókori Róma emlékeinek látványa tette rá.
Nagy híve volt a francia felvilágosodásnak, az antikvitást pedig rajongásig tisztelte. Keserű kijózanodás volt számára a francia forradalom és a francia–német háborúk; bár maga is részt vett a franciák elleni valmy-i csatában, főként háborús élményeinek hatására, elfordult a politikától.
Barátsága Schillerrel 1794-ben ismerkedett meg Schillerrel, mély barátságuk emlékét Weimar főterén szoborkettősük őrzi. Közös munkájuk nyomán született meg a német klasszika (Xéniák, 1796).
Esztétikai munkáikban foglalkoztak a műfajok, műfajcsoportok kérdéseivel, a művészi formák, az ízlés és esztétikum problémáival. Programjuk kulcsszavai a nevelés és fejlődés. Nézeteik nem mindenben egyeztek, de erőteljes rousseau-ista, kantiánus hatások jellemzik munkáikat. Esztétikájuk értékrendjét az antikvitás és a klasszicizmus értékei határozzák meg.
Barátja halála (1805) megrendítette, nem sokkal később súlyosan megbetegedett, fokozatosan visszavonult a közélettől, Weimarban élt. Művészetében is irányváltás figyelhető meg, egyre inkább a filozofikus és életrajzi művek, gyűjteményes munkák jellemzik: Vonzások és választások (1809), Utazás Itáliában (1816–17), Költészet és valóság (1811–33), Nyugat-keleti Diván (összegyűjtött versek, 1819) és a Faust második része (1823–32). Életének ebben a szakaszában háza szinte zarándokhellyé vált, sokan látogatták, mégis magányossá vált, hisz szellemi társait elvesztette. 1832 márciusában halt meg.
Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens (Florida, Missouri, 1835. november 30. – Redding, Connecticut, 1910. április 21.) amerikai író, újságíró, humorista.
Szegény, de a kor fogalmai szerint előkelő családba született: anyja, Jane Lampton és apja, John Marshall Clemens révén is olyan ír-angol felmenőkkel rendelkezett, akik már a függetlenségi háború előtt letelepedtek az Újvilágban. A házaspár hét gyermeke közül Samuel volt a hatodik. Testvérei közül három még gyerekkorában meghalt, csak Orion (1825–1897), Henry (1838–1858) és Pamela (1827–1904) érte meg a felnőttkort.
Amikor Samuel 13 éves volt, meghalt az édesapja. A fiú a Missouri Courier-nél kezdett dolgozni, Orion nevű bátyja pedig megvette a Hannibal Journal című lapot. Ebben jelent meg Samuel első rövid cikke. 18 éves koráig Samuel a családjával Hannibalban, egy Mississippi-parti községben élt. Eleinte a bátyja újságjánál dolgozott, majd később San Franciscóban, a Morning Call-nál és a Californian-nél. 1852-től utazó tudósítóként több cikket írt a bátyja lapjának Philadelphiából, New Yorkból és Washingtonból.1855-től Clemens St. Louisban élt, és egy folyami gőzhajón dolgozott. 1857-ben elkezdte az ez irányú képesítés megszerzését, 1859-ben sikerrel végzett. 1861-ben tagja lett a helybeli szabadkőműves páholynak.Az amerikai polgárháború kitörése 1861-ben a munkanélküliséget hozta Clemensnek. Két hetes katonáskodás után, melyet a Missouri State Guard-nál töltött, Orion fivérével nyugatra indultak, és Nevadában aranyásóként dolgoztak. Mivel nem jártak sikerrel, 1862-ben Clemens visszatért az újságíráshoz, ezúttal a nevadai Virginia City Territorial Enterprise riportereként.
A Mark Twain álnevet először 1863. február 3-án használta. Az álnév egy folyami hajós szakkifejezés, helyesen írva mark two, és a mélységmérő rúdon a második vonást jelentette: ez volt a minimális mélység a gőzös biztonságos haladásához. 1864-ben Twain San Franciscóba költözött, majd ismét Nevadába, vissza Kaliforniába, Hawaii-ra, és megint Nevadába. Közben rövid ideig tudósítóként dolgozott Európában és a Közel-Keleten.A szélesebb körű elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley and His Jumping Frog történet hozta meg. Ezután profi előadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni.
1870-ben feleségül vette Olivia Langdont. 1871-ben a connecticuti Hartfordban telepedett le, ahol tizenhét évig élt sikeres íróként. Közvetlen szomszédja Harriet Beecher Stowe volt, aki komoly hatást gyakorolt az írónak a rabszolgaságról vallott nézeteire. Ebben a korszakban jelentek meg legjobb művei: Tom Sawyer kalandjai, Élet a Mississippin és a Huckleberry Finn kalandjai.1874-ben Mark Twain egy Remington írógépet vásárolt, és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette. 1891-ben ismét Európába utazott, ahol kilenc évet maradt.
Mark Twain első üzleti próbálkozása 1869-ben volt, amikor részesedést szerzett a Buffalo Express lapban. A saját könyvei mellett anyagi sikert jelentett a Charles L. Webster & Co. könyvkiadó, amely Ulysses S. Grant tábornok (később elnök) életrajzát adta ki. 1894-ben egy nyomdai vállalkozása csődbe jutott, ezért az anyagi ügyeinek a rendbehozatalára felolvasó körútra indult. Az utazás alatt meghalt Suzy nevű lánya. Szerencsére Henry Huttleson Rogers, a Standard Oil alelnöke kész volt az írót átsegíteni az anyagi nehézségeken, akinek négy gyermeke közül három idő előtt halt meg, majd feleségét is elvesztette.
Mark Twain ünnepelt hírességként halt meg. Életműve sok amerikai íróra hatással volt.
Szegény, de a kor fogalmai szerint előkelő családba született: anyja, Jane Lampton és apja, John Marshall Clemens révén is olyan ír-angol felmenőkkel rendelkezett, akik már a függetlenségi háború előtt letelepedtek az Újvilágban. A házaspár hét gyermeke közül Samuel volt a hatodik. Testvérei közül három még gyerekkorában meghalt, csak Orion (1825–1897), Henry (1838–1858) és Pamela (1827–1904) érte meg a felnőttkort.
Amikor Samuel 13 éves volt, meghalt az édesapja. A fiú a Missouri Courier-nél kezdett dolgozni, Orion nevű bátyja pedig megvette a Hannibal Journal című lapot. Ebben jelent meg Samuel első rövid cikke. 18 éves koráig Samuel a családjával Hannibalban, egy Mississippi-parti községben élt. Eleinte a bátyja újságjánál dolgozott, majd később San Franciscóban, a Morning Call-nál és a Californian-nél. 1852-től utazó tudósítóként több cikket írt a bátyja lapjának Philadelphiából, New Yorkból és Washingtonból.1855-től Clemens St. Louisban élt, és egy folyami gőzhajón dolgozott. 1857-ben elkezdte az ez irányú képesítés megszerzését, 1859-ben sikerrel végzett. 1861-ben tagja lett a helybeli szabadkőműves páholynak.Az amerikai polgárháború kitörése 1861-ben a munkanélküliséget hozta Clemensnek. Két hetes katonáskodás után, melyet a Missouri State Guard-nál töltött, Orion fivérével nyugatra indultak, és Nevadában aranyásóként dolgoztak. Mivel nem jártak sikerrel, 1862-ben Clemens visszatért az újságíráshoz, ezúttal a nevadai Virginia City Territorial Enterprise riportereként.
A Mark Twain álnevet először 1863. február 3-án használta. Az álnév egy folyami hajós szakkifejezés, helyesen írva mark two, és a mélységmérő rúdon a második vonást jelentette: ez volt a minimális mélység a gőzös biztonságos haladásához. 1864-ben Twain San Franciscóba költözött, majd ismét Nevadába, vissza Kaliforniába, Hawaii-ra, és megint Nevadába. Közben rövid ideig tudósítóként dolgozott Európában és a Közel-Keleten.A szélesebb körű elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley and His Jumping Frog történet hozta meg. Ezután profi előadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni.
1870-ben feleségül vette Olivia Langdont. 1871-ben a connecticuti Hartfordban telepedett le, ahol tizenhét évig élt sikeres íróként. Közvetlen szomszédja Harriet Beecher Stowe volt, aki komoly hatást gyakorolt az írónak a rabszolgaságról vallott nézeteire. Ebben a korszakban jelentek meg legjobb művei: Tom Sawyer kalandjai, Élet a Mississippin és a Huckleberry Finn kalandjai.1874-ben Mark Twain egy Remington írógépet vásárolt, és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette. 1891-ben ismét Európába utazott, ahol kilenc évet maradt.
Mark Twain első üzleti próbálkozása 1869-ben volt, amikor részesedést szerzett a Buffalo Express lapban. A saját könyvei mellett anyagi sikert jelentett a Charles L. Webster & Co. könyvkiadó, amely Ulysses S. Grant tábornok (később elnök) életrajzát adta ki. 1894-ben egy nyomdai vállalkozása csődbe jutott, ezért az anyagi ügyeinek a rendbehozatalára felolvasó körútra indult. Az utazás alatt meghalt Suzy nevű lánya. Szerencsére Henry Huttleson Rogers, a Standard Oil alelnöke kész volt az írót átsegíteni az anyagi nehézségeken, akinek négy gyermeke közül három idő előtt halt meg, majd feleségét is elvesztette.
Mark Twain ünnepelt hírességként halt meg. Életműve sok amerikai íróra hatással volt.
Joseph Rudyard Kipling (Bombay, 1865. december 30. – London, 1936. január 18.) irodalmi Nobel-díjas angol író és költő. Napjainkban leginkább gyermekeknek szóló műveiről ismert, melyek között leghíresebb A dzsungel könyve (1894).
Édesapja John Lockwood Kipling (1837–1911) metodista lelkész, képzőművészeti iskolai tanár, illusztrátor, szobrász és festő volt, édesanyja Alice Macdonald (1837–1910). 6 éves koráig szüleivel Indiában élt. Tanulmányait Angliában folytatta, majd Indiában lett újságíró.
Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt: lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak. Híres regénye továbbá a Kim (1901) is, melynek cselekménye Indiában játszódik, és meg is filmesítették. Mesegyűjteménye Az elefántkölyök címen jelent meg. Ha... (1895) című versét több magyar költő lefordította (Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor, Szabó Lőrinc).
A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon; gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai; legjobb írásai kifinomult, sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják.
A 19. század végén és a 20. század elején Kipling az egyik legnépszerűbb angol próza- és versíró volt. Henry James is csodálattal nyilatkozott zsenialitásáról. 1907-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az angol nyelven alkotó írók közül elsőként, és máig a legfiatalabbként. Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit azonban ő mindig visszautasított.
Később George Orwell a „brit imperializmus prófétájaként” emlegette Kiplinget. Sokan előítéletesként és militaristaként értelmezték munkáit, Douglas Kerr mai kritikus szerint Kipling még ma is indulatos vitákat kavar, és máig tisztázatlan, hová helyezzük el az irodalom- és kultúrtörténetben. Azonban mindenképp figyelemre méltó nemcsak kivételes elbeszélőtehetségének köszönhetően, hanem amiatt is, hogy műveiből hű képet kaphatunk arról, milyen lehetett a Brit Birodalomban élni.
Édesapja John Lockwood Kipling (1837–1911) metodista lelkész, képzőművészeti iskolai tanár, illusztrátor, szobrász és festő volt, édesanyja Alice Macdonald (1837–1910). 6 éves koráig szüleivel Indiában élt. Tanulmányait Angliában folytatta, majd Indiában lett újságíró.
Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt: lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak. Híres regénye továbbá a Kim (1901) is, melynek cselekménye Indiában játszódik, és meg is filmesítették. Mesegyűjteménye Az elefántkölyök címen jelent meg. Ha... (1895) című versét több magyar költő lefordította (Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor, Szabó Lőrinc).
A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon; gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai; legjobb írásai kifinomult, sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják.
A 19. század végén és a 20. század elején Kipling az egyik legnépszerűbb angol próza- és versíró volt. Henry James is csodálattal nyilatkozott zsenialitásáról. 1907-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az angol nyelven alkotó írók közül elsőként, és máig a legfiatalabbként. Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit azonban ő mindig visszautasított.
Később George Orwell a „brit imperializmus prófétájaként” emlegette Kiplinget. Sokan előítéletesként és militaristaként értelmezték munkáit, Douglas Kerr mai kritikus szerint Kipling még ma is indulatos vitákat kavar, és máig tisztázatlan, hová helyezzük el az irodalom- és kultúrtörténetben. Azonban mindenképp figyelemre méltó nemcsak kivételes elbeszélőtehetségének köszönhetően, hanem amiatt is, hogy műveiből hű képet kaphatunk arról, milyen lehetett a Brit Birodalomban élni.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............