Francia költők [antikvár]

Idegen költőket bemutatni nagyon nehéz feladat. Ha a fordító kongeniális ügyeskedéssel már küszöbünkig csalta el őket, még mindig megtörténhetik, hogy az utolsó pillanatban megszöknek, s a fordító kezében csak kabátjuk szárnya marad vagy a copfjuknál fogva lerántott parókájuk. Ha a fordítás becsületes, művészi munka, s hozzá még egy finom kéz a verejtéket is letörülte róla, akkor úgy kell vigyázni rá, mint a legféltettebb s a legmélyebb jelentőségű csecsebecsére. A magyar nyelvre való fordítás ezeket a kis műtárgyakat sokkal tökéletesebbre tudja csiszolni, mint ha bármely más nyelvre fordítunk. Magyarra fordítani nehéz, de nem reménytelen feladat, mert a magyar nyelv mindenféle versrendszerre könnyen hangolható, s mert olyan fordítási hagyománya van, amilyennel alig dicsekedhetik más nemzet. A magyar fordító elé is tornyosulnak akadályok, de amikor a jó Pegazus a nyaktörő ugrásra ágaskodik alatta, van remény arra, hogy keresztüljut a gáton s legfeljebb csak egy-egy kiálló patkószeg esik áldozatul. Az idegen fordító nagyon szegényes és szerény lovas a mienkhez képest, s bizony sokszor nem is mer nekirugtatni nehézkes paripájával a fordítás akadályának, hanem szégyenszemre megkerüli.