Segédanyag az Új világ született - Az első világháború és a Párizs környéki békeszerződések tantárgyközi feldolgozásának lehetőségei című pedagógus-továbbképzéshez [antikvár]

Részlet:"SCHMIDT MÁRIA Európai testvérháborúA történész célja: megérteni.(Marc Bloch)1871-ben, a Német Császárság létrejöttével, melyet Disraeli brit miniszterelnök1 az 1789-es francia forradalomnál fontosabb eseménynek nevezett, veszélybe került az európai erők erőegyensúlyán alapuló rend, ami biztosította, hogy a Waterloonál győztes britek felügyeljék és irányítsák Európát. A franciák felett aratott fölényes győzelme után a Versaillesban kikiáltott Német Császársággal egy olyan új erőközpont jött ugyanis létre Európa szívében, amely egyszerre bizonyult túl nagynak és túl kicsinek. Túl nagynak ahhoz, hogy ne jelentsen kihívást a status quo megőrzésében érdekelt hatalmak és feltörekvő kihívóik számára, és ahhoz is, hogy ne töltse el félelemmel a szomszédjait. Ahhoz azonban túl kicsinek, hogy egyszerre vehesse fel a harcot mindazon erőkkel, amelyek elutasították a német hegemóniát.A világkereskedelemben és az ipari termelésben vezető brit világbirodalom gazdasági előnye a dinamikusabb növekedést produkáló Német Császársághoz, illetve az Amerikai Egyesült Államokhoz képest a XIX-XX. század fordulójára aggasztóan csökkent, sőt az új iparágakban a britek jelentős hátrányba kerültek.1907-ben a brit külügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselője, Eyre Crowe elemezte azt a kihívást, amit az új német birodalom létrejötte a világ akkori vezető nagyhatalma, a brit világbirodalom számára jelentett, és arra a következtetésre jutott, hogy Mindegy, mi a célja Németországnak. Mindegy, milyen politikát választ. ( ) Németország önmagában, függetlenül szándékaitól ob/ektív fenyegetést jelent Nagy-Britannia számára, ezért léte összeegyeztethetetlen a brit birodalom létezésével."2A német-brit összecsapás tehát a német egység tényéből következett, és ezért elkerülhetetlen volt, érvelt Sir Edward Grey brit külügyminiszter is.3 Vagyis azt a válságot, ami az első világháborúhoz vezetett, az egyesült Németország képessége és nem a német magatartás okozta. Ez azt jelenti, hogy 1914-ről 1871 döntött. Ez még akkor is igaz, ha a két időpont között több mint négy évtizeden keresztül nem került sor az európai nagyhatalmak közötti általános összecsapásra. Hasonlóan hosszan tartó békés időszakot biztosított a hidegháborús korszak is. Helyi háborúkra mindkét békekorszak alatt sor került, de a globális megmérettetést sikerrel kerülték el.4 A tartós béke mindkét alkalommal hatalmas gazdasági, kulturális, technikai és tudományos fejlődést eredményezett. A XX. század elejétől a brit világbirodalom egymás után kötötte meg azokat a diplomáciai szerződéseket, amelyek Németország elszigetelését és bekerítését célozták meg.5 Ennek érdekében minden addigi érdekellentétet elsimított, minden korábbi, a Német Császárságnál erősebbnek tartott riválisával, így Oroszországgal és Franciaországgal is kibékült, hogy az erősek szövetségét tudja csatasorba állítani a Német Császárság ellen. 1904-ben ősi ellenfelével, Franciaországgal békült ki, három évvel később a1Disraeli, Benjámin (1804-1881) 1868-ban, majd 1874-1880 között brit miniszterelnök.2KISSINGER, Henry: On China. New York, 2011. Penguin, 518-519. o.3Grey, Sir Edward (1862-1933) brit külügyminiszter 1905-1916 között.1 Lord Salisbury megfogalmazása szerint ekkor a cél a haldokló nemzetek", vagyis az oszmán birodalom, Kína és Perzsia kárára történő további terjeszkedés volt. Lásd MULLIGAN, William: The Orígins of the First World War. Cambridge, 2010. Cambridge University Press.5 Ezzel párhuzamosan 1909-re elkészültek a brit haditengerészet háborús tervei Németország ellen."