Az Esztergomi (Esztergom-Budapesti) Főegyházmegye Papsága 1892-2006 (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓIsmeretes, hogy Némethy Lajos Series parochiarum et parochorum archidioecesis Strigonien-sis című műve Esztergomban jelent meg 1894-ben. Ennek folytatására vállalkozott e munka szerzője. Több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a kötet napvilágot láthasson.Ez az életrajzi lexikon mégsem csupán az előző munka folytatása. Helyet kaptak benne az 1892 és 2006 között az Esztergomi (Esztergom-Budapesti) Főegyházmegyébe inkardinált papok akkor is, ha nem voltak plébánosok, hanem a lelkipásztorkodás más területén működtek. 1892 azért lett kezdő év, hogy mindenképpen összeérjen a két mű, és alkalmas legyen együttesen további egyháztörténeti, szociológiai, kultúrtörténeti kutatásokra is. 1892 különben is új hercegprímást hozott Vaszary Kolos személyében, aki 1891 októbere óta állt az egyházmegye élén (1912-ig).A jelen munkában nem szerepelnek egyes plébániák és plébánosok archontológiái. Ezeket az esztergomi névtárak 1982-től részben közölték. Némethy kiváló művénél annyival nyújt többet a mostani, hogy a szerző a bemutatott személyek tudományos, irodalmi és lelkipásztori műveinek bibliográfiájával gazdagította az életrajzokat, illetve más tevékenységekre is ráirányította a figyelmet, így például építkezésekre, restaurálásokra és különféle lelkipásztori kezdeményezésekre. Fontosnak ítélte az egyes személyekről megjelent irodalmat is.Viharos évszázad áll a papság mögött. Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek (1927-1945) a második világháború alatt arra buzdította papjait, hogy tartsanak ki híveik mellett, és ne meneküljenek. Ez a hűséges magatartás már benne volt a levegőben, hiszen amikor a trianoni békét követően az egyházmegye egy része Csehszlovákiához került, mindenki a helyén maradt. Amikor 1938-ban az I. bécsi döntés következtében némely terület visszakerült Magyarországhoz, majd 1945-ben ismét Csehszlovákiához, a papság akkor is a helyén maradt. Csehszlovákiában 1922 májusában hozta létre a Szentszék a Nagyszombati Apostoli Adminisztratúrát. Akiket tehát ezután szenteltek pappá e területen, ennek a címére kapták a szentelést. Akik 1938-ban Magyarországhoz visszakerültek, azok itt lettek a főegyházmegye papjai. A legutóbbi egyházmegyei határrendezés 1993-ban a Hungarorum Gens kezdetű pápai rendelkezéssel történt, amikor a papság ugyancsak a helyén maradt, és a Székesfehérvári, a Győri, illetve a Váci Egyházmegyéhez került. Ugyanakkor az immár Esztergom-Budapesti Főegyházmegye is örömmel vette papjai sorába a megváltozott területén maradt más egyházmegyés papokat.Bár a kötetbe az eredeti szándék szerint csak olyan személyek nyertek felvételt, akik 2006. december 30-a előtt már főegyházmegyénkbe voltak inkardinálva, s a rájuk vonatkozó adatok gyűjtését is többnyire 2006 végével zártuk, örömmel említjük e helyütt főegyházmegyénk egykori segédpüspöke, dr. Ternyák Csaba nevét, aki 2007. március 15-én egri érsek lett, valamint