Múzeumi közlemények 2005/1. [antikvár]

A régiről valami újatEzt a szlogent múzeumi környezetben először a Bécsi Várostörténeti Múzeum (Wien Museum) honlapján olvastam váUalt céljuk, küldetésük (mis-sion statement) meghatározásaként. Másodszor a Finn Nemzeti Múzeum (Kansallismuseo) külföldieknek készült, mindössze négyoldalas, angol nyelvű ismertetőjének címlapján. További, elgondolkodásra késztető meglepetés ért a szomszédos főváros említett intézményének fogalomhasználatában. Tudományraktárként, nyitott médiumként definiálták magukat. Képzeletem korlátaira gyenge mentség, hogy tudomásom szerint a hazai múzeumok közül egyelőre nem sok - megkockáztatom: egy sem - gondol magára úgy, mint médiumra. Pedig az utóbbi időben a múzeum - hol ilyen, hol olyan összefüggésben -egyre gyakoribb médiatéma nálunk. A megnövekedett érdeklődés nemcsak az idei majális negyvenezres látogatottságának és a Múzeumok éjszakája szélesedő kínálatának és keresettségének köszönhető, ahogy a PR-elemekkel megtűzdelt monstre sztárkiállításoknak sem. Önmagukban az attrakciók nem elegendőek a társadalmi elégedettség mérésekor. Inkább arról lehet szó, hogy a különböző médiumok napi gagyiadagjai miként szorítják be az embereket a múzeumokba, a színházakba, a könyvek közé (Magyarországon többen szavaztak a Nagy Könyvre, mint a nálunk népesebb Angliában), végre olyan helyzetekbe, melyek értelmes dolgokat közölnek velük. Méghozzá folyamatosan megújuló, a megváltozott igényekhez alkalmazkodó feldolgozásban, a hivatalos szaktörvényi verzió szerinti bemutatásban. A múzeumok esetében ez azt jelentheti, hogy a régiről, a műtárgyról, az emlékezés eszközéről visszatekintő éleslátással valami újat, szuggesztívet és hiteleset kell mondani.Egyik utolsó kapaszkodóként értékeset kell nyújtani az elértéktelenedő világban. Ha elfogadjuk és szakmai szóhasználatunkban helyet kap, hogy a múzeum értékőrző és -köz-vetítő média, akkor lehet esély arra, hogy a tömegtájékoztató eszközök között, okosan élve az első kézből fakadó információ előnyeivel, valóban mértékadó kulturális útjelzővé váljon. Ehhez azonban az ellusmlt látogatói képzelet látványelemekkel történő kiszolgálása helyett - az érthető és felelősségteljes ismeretterjesztés követelményét szem előtt tartva - összetartó gondolatokat kell közölni, és a kiállítás hagyományos meditativ jellegét hangsúlyozni. Nem könnyű feladat! Főleg olyan közegben, amikor az állandó kiállítások ingyenessé tételének hatásait vizsgáló felmérés szerint (54. oldal) a nemfizetés által leginkább motivált csoportba a szerényebb anyagi körülmények között élők, alacsonyabb végzettséggel rendelkezők tartoznak B. Varga Judit