A középfokú szakoktatás története Magyarországon a felvilágosodás korától napjainkig [antikvár]

Házigazda városunk, megyeszékhelyünk mint város csak nemrég múlt ötvenesztendős. Várossá válásának kezdetén az elődközségeitől elsősorban közművelődési hagyományokat s a bányászathoz kötődő műszaki kultúrát örökölt. A magas kultúra jeles templomai, a közgyűjtemények csak a későbbi évtizedekben leltek otthonra és teljesedtek ki Tatabányán. A megye és a város, különösen annak legújabb kori vezetése aktív lokálpatriotizmussal, gondoskodással segítette, fejlesztette a Megyei Múzeumi Szervezet legifjabb gyöngyszemét, a városi múzeumot. Ennek eredményeként az egykori szűkös helyen összezsúfolt, elsősorban munkásmozgalmi anyagot tartalmazó gyűjtemény mára többprofilú, rangos múzeummá vált, s megtalálta helyét, szerepét a város és a megye közkultúrájában. Közös büszkeségünk - s ezúton is kedves vendégeink figyelmébe ajánlom - az elmúlt esztendőben megnyílt állandó kiállítás, amelynek nyomán az intézmény az év múzeuma kitüntető cím birtokosává is válhatott. Szépen fejlődő a bányatörténetet gondozó gyűjtőkörrel a hazánkban is egyedülálló ipari skanzen; gyűjtőkörét tekintve ugyan nem egyedülálló az országban, ám a mai programunk szempontjából különleges az az iskolatörténeti gyűjtemény, amely tudományos feldolgozottságával, gyűjtőkori gazdagságával a város és környékének iskola- és neveléstörténetének is jeles objektuma, s egyben állandó késztetés a már szép hagyományokkal bíró iskolatörténeti konferenciánk kétévenkénti megrendezésére, a kísérő kiállításokkal együtt.