Bővebb ismertető
Ezzel a kötettel új sorozat kezdődik a közművelődési jegyzetek között. Ezúttal a felnőttnevelés (az andragógia) szakirodalmából adunk válogatást a kultúraelméleti és kommunikációelméleti szöveggyűjtemények sorozatához hasonlóan. Ha azokra elsősorban azért volt szükség, mert a magyar könyvkiadás mostohán bánt e területek szakirodalmával, akkor elmondhatjuk, hogy a felnőttnevelés szakirodalmában még nagyobb a hiány, magyar nyelven alig olvasható valami. Pedig külföldön számos országban van önálló folyóirata, s az andragógiai szakkönyvek száma miatt sem lehet panasz. Nálunk sem folyóirata, sem könyvkiadása nincs. Nagy lemaradottságunkat természetesen néhány szöveggyűjteménnyel nem lehet pótolni, hiszen teljes művek megjelentetésére így sem lesz lehetőség. De ez az alkalom legalább feltárhatja az érdeklődők előtt a nemzetközi szakirodalom jellegzetes álláspontjait, irányzatait és bemutathatja az újabb évek termésének egy részét. Igaz, a sorozat most megjelenő első kötete is visszanyúlik a XX. sz. hatvanas éveinek elejére, s a legfrissebb keltezésű tanulmány is 1977-ből való. De a régebbi szakirodalom nem feltétlenül tartalmaz avult nézeteket; másrészt - véleményünk szerint - az újabb álláspontok is csak e történelmi háttérrel együtt érhetők meg. Ezért nem látjuk fölöslegesnek a közelmúlt két évtizedéből adott válogatást, különösen akkor, ha ezt majd a 80-as évekből összeállított válogatás is követheti. Már csak azért is szükség van erre a folytonosságra, mert az andragógia egyetemi oktatásának anyaga jelenleg még jórészt 20-30 évvel ezelőtti anyagokra épül, bár Durkó Mátyás igényes válogatása a 70-es évek első felében sok időtálló tanulmányt adott számunkra. (A felnőttnevelés és népművelés pszichológiai és andragógiai kérdései.) Ma már azonban ezt sem tekinthetjük önmagában elegendőnek. Épp e hiányt és az idővel való lépéstartás kényszerét felismerve határoztuk el, hogy folyamatosan jelentetünk meg az egyetemi oktatás támogatására felnőttnevelési tanulmányokat, tanulmányrészleteket. Az andragógusok önálló postgraduális szintű (diploma utáni) szakképzése a közeli jövőben alighanem valósággá válik, s ez a képzési forma már feltétlenül megköveteli a szakirodalom szélesebbkörű és korszerű ismertét.